Húúú, annyi mindent történt és történik most is épp.. Az elmúlt egy hétben a szüleim nem voltak itthon ezért majdnem minden nap vendégeim voltak. Igazából minden nap, amikor itthon voltam. De volt egy nap buli itt, egy nap meg én mentem máshova házibulizni.
Ez rengeteg gondolatot és érzést keltett bennem, de most inkább csak arról szeretnék írni, amit most, háromnegyed 2-kor érzek 1 hét után: Nálam gyakran van az az érzés, hogy ha külföldön vagy bárhol nyaralok, hogy utána mikor hazajövök minden olyan szürke, és nehéz visszarázódni a hétköznapokba. Azt hiszem ezt érzem most is, csak hát éppen most nem én térek haza külföldről. Az, hogy kaptam egy hetet, amikor úgy érezhettem, hogy a lakás az enyém, és hogy bármikor bárki átjöhetett hozzám felért egy nyaralással. Most kicsit szomorú vagyok, és próbálom felidézni azokat a napokat, amik mögöttem vannak. Előttem van a kép, hogy több FIFA kupát megnyerek a barátaim ellen (pedig nem vagyok az a túl szerencsés típus ilyesmiben). A győzelmek felett érzett büszkeségem elönt, és sodor tovább. Ott vagyok, mikor átjöttek páran, és együtt néztük a tűzijátékot a szemközti ház tetejéről, és közben erőltetten mindenki próbált valami vicceset mondani, és olykor sikerült is. Előttem van, mikor szerveztem egy házibulit, és együtt gitározunk, karaokezunk, vagy épp táncszönyegezünk.. Aztán persze előttem van, mikor átment egy másik házibuliba, és sok új, ám annál érdekesebb emberrel és legfőképp lánnyal ismerkedtem meg. Szinte látom, és vágyom rá, hogy a pár órája elmúlt főiskola beszélgetős parti érzését, amint a barátaiddal épp a "felnőtt" élet dolgait vesézgetve beszélgetünk újra átéljem.
És ami talán még fontosabb, előttem az az éjszaka, amit még nagyon sokáig nem felejtek el.. Azt hiszem azon az éjszakán megtanultam, hogy vannak álmok, amikben tudni kell hinni, amik talán egyszer valósággá válhatnak. Arra gondolok, hogy milyen szép volt, és mennyire kellemes. Elhinni, hogy nem álmodom, és mégis úgy ébredni, hogy nem érzem magam kellemetlenül. Remélem az ilyen álmok visszatérnek..
Persze most a hét lezártával bánhatnám, hogy sokat költöttem, vagy hogy a házibulim után a bulit abszolút nem tudtam élvezni, vagy hogy sokat kellett takarítanom akár a héten, akár csak ma este, de mi értelme lenne a rossz dolgokon merengeni? Én inkább arra az éjszakára gondolok, és arra hogy milyen jó is volt ez a hét, mennyit nevettem, mennyit dolgot csináltam, és legfőképp arra, hogy a barátaimmal voltam.
Most fogom magam, felülök a buszra, és holnap hazamegyek, vége a nyaralásnak...
