Shane's Den

x. fejezet: Dalma
Azt hiszem a mai nappal lezárom ezt az aktát. Voltak már próbálkozások, hogy véget vessek ennek az egész, "én akarom, ő meg nem tudja" kapcsolatnak, de végül mindig olyan naív voltam, hogy visszatáncoltam. Ma elutaztak az ősök, és enyém a lakás 3 napig. Gondoltam áthívom, vacsizunk, dumálunk, esetleg egy dvd, sőt még masszást is felajánlottam. Ha mindezeket teljesen nyugodt szívvel utasít vissza valaki, akkor nem tudom hova tovább. Azt hiszem akárcsak az előbbi fejezet hősnőjével kapcsolatban, én most is megtettem mindent. A büvős szó biztos itt is a SZIKRA. Lehet ezt a nők furcsának találják, de számomra az jelzi, hogy lesz "szikra" ha a randin jól érzem magam, ha tudunk beszélgetni, és nem zavar, ha tök fáradtan felhív, de nem tudok mit mondani. Azt hiszem ezek megvoltak, de mégse lett semmi belőle. Hibáztattam már magam, hibáztattam már őt, a körülményeket, de azt hiszem végülis mindegy.. Az eredmény ugyanaz.
Talán ismét egy kicsit okosabban, talán ismét egy kicsit érettebben.

Azt hiszem változom. Érzem magamban, hogy komolyodom. Most biztos nevetségesen hangzik ez, de valahogy jobban látom magam kivülről mostanában, és azt érzem tudom merre akarok haladni. Megvan az ösvény, és azt hiszem lassan a bakancs se szorít annyira. Az egyetlen dolog, ami valóban hiányzik a reggelek. Amikor felkelsz, és látod, hogy van melletted valaki. Vagy hogy este mikor hazamegyek, akkor tudjak tervezni valakivel, hogy igen, megyek át hozzá, nála alszom. Ez hiányzik.
De nem baj, tisztában vagyok vele, hogy hamarosan eljön.

Vicces a sors, mert mikor ma lezártam magamban ezt az egészet, és letettem a telefont, amiben közölte, hogy neki nincs kedve ehhez az esti progihoz, akkor elindultam itthonról. Dolgom volt a városban, és már mikor a metróra felszálltam összefutottam egy ismerősömmel, és a húgával. A húga régebben is tetszett, de ahogy ott álltam felettük, és a nagy szemeivel felnézett rám, én komolyan mondom zavarba jöttem. Jó, persze zavart az is, hogy épp gyomorrontásom van, és izgultam, hogy eljussak A pontból B pontba (lányok bocs, fiúk: hehe), de azok a szemek. Engem megbabónázott ahogy felnézett rám azokkal a nagy szemekkel. Alig mertem ránézni. Mikor le kellett szállnom, csak a lány járt az eszemben.
Aztán mikor megérkeztem ahova indultam, ott se éppen az a lány fogadott, akit vártam, hanem a lakótársa, aki szerintem írtó szexi volt, (nem csak azért, mert szinte pizsamában nyitott ajtó) és tök helyes is. Amikor elkezdtünk kicsit beszélgetni, ismét zavarba jöttem. Ez vmi új hullám lehet nálam, mert össze-vissza hebegtem. A csaj persze jót nevetett ezen, sajnálom, hogy nem tudtam vmi maradandóbbat alkotni. De holnap visszem vissza a jegyzetet, hátha ismét összefutunk.
Azért írtam, hogy vicces a sors, mert kicsit olyan érzésem volt, mikor hazajöttem mindezek után, hogy a sors megmutatta nekem, vannak még halak a tóban, ha értitek...
(másrészt pedig hálás voltam, hogy eljutottam B pontba...:)