Hát igen megcsúszva, de akkor 1 hét távlatában megpróbálom összeszedni az emlékeim, és egy kis ízelítővel szolgálni arról is mit jelent(ett) nekem Prága: Mindent!
Nagyon jól éreztem magam. Pénteken indultunk reggel f7kor, és persze az sem mellékes, hogy előző este 3kor feküdtünk le. Ha két órát aludtunk. (Azért beszélek többesszámban, mert G barátom is itt aludt) A korai indulás nem tudta eltörölni a gyermeki mosolyt az arcomról, és reggel reményekkel telve felszálltam a buszra, és írány Prága. Az út jól telt, azt leszámítva, hogy 11 körül meg kellett állnunk, mert egy lánynak hányingere volt. Először azt hittük a busztól, de mikor 3kor odaértünk a szállodába (3 csillagos), szegény már sírt a fájdalomtól és este 8kor már műtötték vakbéllel. Persze sajnáltuk, de azért én az angol humorommal mikor megtudtuk a hírt, megkérdeztem, hogy tényleg MEGVAKULT A BÉLA? Ezen többen kiborúltak, de be kellett látniuk, hogy mi ide kikapcsolódni jöttünk, szegény idegenvezetőnk úgyis megsínylette a kórházat, akkor most mi miért érezzük magunkat rosszul. Attól ő nem lesz jól.
Az első nap sokat sétálgattunk, a csoporttól elválltunk és saját idegenvezetőinkkel jártuk Prágát, bár főképp inkább csak a Venzel teret, ahol Jagr pubját kutattuk. (Az NHL legjobban kereső (cseh) játékosa) Sajnos a kutatás nem járt sikerrel, de ezzel együtt sem mondhatom, hogy az első nap kudarc lett volna, mert este még várt ránk egy medencés születésnapi buli. Az ismerősünk rokonának volt születésnapja, és azt a medencénél ünnepeltük. Vicces volt. Persze egész nap söröztünk, és este még egy kis pálinka is rácsúszott, illetve a mérhetetlen jókedv, és a lányok fürdőruhás alakjának látványa.
Azt hiszem a 2 óra alvás mellett is sokáig emlékezni fogunk az estére.
Másnap a csoporthoz csapodva bejártuk a prágai várat, a Károly Hídat, és még egy hajókirándulása is adtuk a fejünket. Utóbbi nem volt akkora élmény, de a többi program szórakoztató volt, és élménydús. Itt tűnt fel, hogy a lány, akit már a buszon kiszúrtam nagyon-nagyon helyes, és aranyos. Már csak egy terv kellett volna ,hogy megszólítsam! Ezzel nagy bajban voltam.
A nap főképp nézelődéssel, sörözgetéssel, és tömpuszfegy-ek (tömeg pusztító fegyverek) szolid, ám nagyobb turistacsoportoknak való eladásával telt, amin mi nagyon jókat tudtunk nevetni. Később kiderült, hogy a csoport egyik tagjának marketing kommunikációs cége van, amit a tesójával futat, és hát kapva-kapván az alkalmon egy jót is beszélgettem a lánnyal. Úgymond kicsit "szakmáztunk". 
Az este ismét jól telt, mert két lány 11 körül egy üveg borral beállított hozzánk (3an laktunk együtt fiúk) és éjjel 3ig beszélgettünk. Közben persze folyt a cseh sör, a magyar pálinka, és a felismerhetetlen bor ZÉRO kolával! Volt szó irodalomról, politikáról, párkapcsolatokról, iskolákról, fiú-lány barátságokról, Prágáról. Nagyon  élveztem, mert már régóta vágytam egy ilyesfajta  kellemes beszélgetésre olyan emberekkel, akiknek megvan a véleménye minderől. Itt jegyezném meg, hogy mivel előző este is csak 5 órát aludtunk, a következő napra is csak 5-t sikerült kb, vasárnapra ott jártunk, hogy 4 nap alatt 12 órát aludtunk.
Az utolsó nap főképp shoppingolással, kolbászevéssel, derka-derkázással (tömpuszfegy-ek árulása arabúl) és a már ismert terek ismételt felkutatásával telt. Aztán fel a buszra, ahol G-vel a fél útat átbeszélve megint semmit nem aludtunk.
Majd már a magyar határon átérve vhogy előrekeveredtem a sofőr melletti mikrofonhoz és ekkor kezdődött a romantika busz. Rövid, ám spontán felvezetés után bejelentettem, hogy 3 napja szerelmes vagyok az egyik utasba (a prágai várból a lány) és kértem, hogy ha úgy érzi lehet köztünk vmi (azaz ha bejövök neki), akkor nézzen rám. Ott álltam remegő térddel, elvékonyuló hanggal és azt vártam, hogy rám nézzen. De nem történt meg a csoda. Ám ekkor Csabi barátom felpattant, és 4 mondatban megbeszélte a lánnnyal, hogy bejövök neki. Ekkora, kb 10 perc szuper búzdítástól megrészegülve, odaballagtam, persze nem kis show és színészi tehetségemet latba véve, a lányhoz, és megpróbáltam elkérni a számát. Amire ő azt mondta, hogy ha leszálltunk 4 szemközt meg is adja. Persze írtó nagy show volt mindez, mert utána még G barátom is kinézett egy lányt, és őt is megfűztük. Mondanom sem kell, hogy mikrofon segítéségével, tehát az egész busz végighallgatta, amint hülyültünk.
Amikor leszálltunk a buszról és a reményektől megrészegülve a lány elé vetettem magam, aki akkor közölte, hogy nem akarta mondani, de neki most van vkije.. Hát ez van! Megszoktam már, és nem vágott földhöz, hisz annyira jó volt ez a 3 nap.
Hazaérvén kicserélve éreztem magam, és ez az érzés még most is kitart. Jól megvagyok a bőrömben, és most hogy a szülők tesókánál vannak, élvezem a lakás által nyújtotta szabadságot, és lelkesem készülőm a marketing versenyre amire beneveztem.
Van célom, van dolgom, és emellett írtó jó kedvem is!!!
Köszönöm ezt PRÁGÁNAK!