Shane's Den

Jövök ki a Morrison's 2-ből, és veszem fel a kabátom. Az utcán. Mellettem két srác taxit próbál hívni, és közben a velük lévő csaj elkezd nézni engem. Én egy laza Hello-val indítok, és megkérdezem, h ismerjük-e egymást. A lány válasza: Lehet, mert nagyon ismerősnek tűnök. (Hozzáteszem, biztos vagyok benne, h még soha nem láttam) Erre a pasija elém lép, és kérdezi, hogy mi a baj? Azonnal ütni akartam. Nem is kerültem ki a balhét, közöltem, h az a baj, h nem tudtam, h a barátnőd. Az? Mert ha igen, akkor bocs, de ő szólított le. A srác meg közli, h igen az ő barátnője és mi a baj? Közöltem, hogy az a baj, h a bnőd leszólított, és megnézett, de ha tudom, h egy ilyen szuper alfa hímje van, nem is nézek rá. De most már késő, ez neked problémát jelent? Erre közelebb lép, én meg a szemébe nézek, de úgy, hogy az éreztem, most meghal. Szétverem a kurva fejét, hogy ilyen idióta fasz bepiálva ugrál előttem, és azt hiszi ő az atyaúristen. Meg akartam ütni, rúgni, alázni! És ekkor megijedtem!
Úristen, ez én vagyok? Mi történt velem? 1 év alatt mivé változtam? Lehet, h csak a füst, meg a bent töltött idő, és ahogy végignéztem a rakás szerencsétlent, én meg hiába ittam a söröket, meg a mojito-kat, de jobban félek, h más. Lakik bennem még vki. Az elmúlt egy évben erősödött meg, és úgy érezem egyre vékonyabb a fal közte és köztem. Néha azt érzem, hogy ő hozta rám a bajt, miatta kell orvoshoz járnom, és miatta vagyok egyedül. Ő akar egyedül lenni, és ő minden bajom okozója. Közben pedig én be vagyok zárva, és ordítok az elveszettségtől, és félelemből, hogy senki nem fog rám találni. Félek, és már nem merek semmit mondani. Elzárkozom, és megtartom a gondolataim. Itt ülök lent, és közben vetítek egy olyan filmet magamról, amiben mindenki jót nevet, és közben elveszítem valahol magamat...