Hey, hát itt az idő. Elkezdődik a versenyfutás.. Az órákból percek vállnak, a percekből pillanatok, és már látom magam holnap reggel 9kor a padban, mikor is kezdődik az írásbeli része a következő OKJ-nek! Talán most érzek egyfajta izgalmat. Nem a vizsgától, hanem, h a jövő egy darabkája most elérhetővé vállik. Aztán ki tudja?
Az indexem már itthon van, kiérdemelt helyén fekszik, elkönyvelve a 4,4-es átlagot, ami életemben másodszor sikerült és ez a top!
Más: Én már egy "elment szekér" vagyok. Erre nem tok reagálni. Nem is akarok. Az elv a következő, csak olyan szerelem kell, amiért nem kell megküzdeni, olyan, ami csak megtörténik. Ha én ki tudom várni, h megtörténjen, akkor más is. Főleg ha én másra vártam. Ha más a felfogásunk azzal kapcsolatban, h hogyan kell élni, hogyan kell időt adni magunknak, akkor nincs rá szükségem. És ezzel el is jutottunk a jól ismert egyenlet megszokottá vált eredményéhez: Több lehetőség, végeredmény 0! :)
Esetleg a holnapi vizsgára való tekintettel mondhatnám: A PR-om következtében az image-om jó, olyan, mint amit a vállalati arculatban el akartam érni, de a forgalmam akkor se nővekedett... :)))))
2. szakma
2008.01.14. 14:41
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://shane.blog.hu/api/trackback/id/tr82296965
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.