Shane's Den

Siker? Hát igen. Akartam és sikerült megállnom, h felnézek msn-re. Nem mondom, h könnyű volt, és nem mondom, hogy nem jutott többször is az eszembe napközben. És nem az msn-re gondolok, hanem rá. Ahogy jártam a várost, láttam helyeket, amiről ő ugrott be. Sőt, az egyik barátom csengőhangja az ő csengőhangja, ráadásul mivel ma vele néztem a BL döntőt és vele voltam focizni, többször is hallottam megszólalni. Valamint a BL döntőt az ex-ével néztem. Abszurdítás a tetőfokon. Vajon mind ilyen hülyék vagyunk, vagy csak én kínzom magam? Nem is vagyok szerelmes. Mégis úgy vágyodom utána, mint egy pohár vízre a sivatag közepén. Amikor ilyen gondolataim támadtak nap közben, akkor arra próbáltam koncentrálni, hogy nem is ő kell, csak valami normális, viszonzott, és izgalmas. Bár a normális talán nem is annyira, magamból kiindulva.

Viszont így, hogy a nap nagy részét nem a számítógép mellett töltöttem, volt időm focizni, könyvtárban 4 oldalt a szakdogámból megírni 2 óra alatt, valamint még az BL döntőt is megnéztem. Igaz egyik csapatnak sem szurkoltam, azonban jó volt kicsit lógni idegenekkel. Azt hiszem most először fordult elő velem, hogy poénkodtam, de éreztem hol a határ, hol lenne már túl sok belőlem, és visszafogtam magam egy idő után. Nem akartam csak én vicces lenni, megelégeltem, hogy néha beszóltam hülyeségeket, aztán hallgattam. Csak ne lett volna hideg hazafelé, egyedül...