Az iskola fáradtan telt 3 óra alvás után, és nem mindenkinek jutott eszébe a szülinapom. Néhány embernek persze igen, és kaptam is egy üveg jófajta whisky-t, amit sikerült meginni az iskola udvarán. Ez szép emlék, örültem, hogy azok, akik megitták velem, ott voltak, és "engem ünnepeltek".
Sajnos a bulimat csak az iskolában kezdtem el konkrétan megszervezni, pár hívás ide, pár megjegyzés oda, és reménykedtem, hogy este leszünk páran. Nem könnyítette meg a dolgom, hogy másnapra BKV és MÁV sztrájk volt előjegyezve, de páran így is ígérték, hogy a kedvemért eljönnek. Persze megint mások úgy érzem meg se próbáltak ott lenni.
A második igazán nagy meglepetés akkor ért, amikor a délután csicsikálásból felébredvén barátom állt az ágyam lábánál, és közölte, hogy öltözzek, mert a kocsiban vár az ajándékom. Nagyon néztem, és igazán pozitívan csalódtam benne. Évek óta csak ígérgetett, de idén tett is valamit.
Aztán idáig tartott kb. a jó része a napnak. Persze akkor nem úgy éltem meg, hogy húú, ez most de szar, nem, inkább csak ittam, és próbáltam magam jól érezni. Voltunk sörözni, hokiról jött egy srác, meg Colin barátom. Illetve egy kissé abszúrd módon a főiskoláról az a srác, akivel nem szimpatizálok túlzottan. Úgy gondolom, hogy ő csak azt gondolta többen leszünk és azért jött le. A lényeg, hogy a buliba már csak 3an, Colinnal és a főiskolás sráccal mentünk. Itt már kicsit szomorú lehettem volna, hisz a többi főiskolás ismerős máshol nagyon jól érezte magát, de az én szülinapomra tojtak. Itt később felmerült benne a kérdés, hogy vajon eszükbe jutott, hogy én minden évben eddig ott voltam a szülinapjukon, és közremükődtem a jókedv és az ajándék meglétében.. ?? Sebaj, ez is egy apróság. Aztán a buli kellős közepén Colin barátomnak sikerült megint jól berúgnia, és ismét a tavalyról már ismert kellemes lépését megjátszotta, azaz lelépett másokkal bulizni a szülinapom közepén. Én már ekkor részeg voltam, igazán fel se fogtam, hogy egy olyan emberrel maradtam a szórakozóhelyen, akit igazán nem is kedvelek. Ekkor érkezett meg a FELMENTŐ sereg. Én így hívom őket, úgyanis ha ők nem jöttek volna azt hiszem ott részegen is teljesen összezuhantam volna attól a ténytől, hogy a szülinapomon egyedül bulizok, mert a srác is hamarosan lelépett. A "felmentő sereg" élén álló lánynak nem tudom, hogy hogy tudnám megköszönni, amit aznap este értem tett. Úgy érzem, hogy bármit teszek csak bántom őt, és sokkal többet érdemelne. Egy igazi főszerepet egy romantikus vígjátékban. :) De sajnos én nem tudom neki ezt megadni, pedig azt hiszem csak így tudnám kifejezni mennyire hálás voltam neki, hogy a barátnőivel aznap este odajött, ahol én voltam. Remélem olvassa ezeket a sorokat, és tudja, hogy számíthat rám.
Másnap mikor felébredtem összegeztem magamban az eseményeket, és eléggé elszomorított pár dolog, amiket csak napokkal később láttam tisztán.
A főiskolás barátaim azért nem jöttek, mert a ZP-ben inkább egy szar koncerten rúgtak be, és ha én nem írok nekik, akkor ők rám se bagóztak volna. De persze hétfő reggel mellettem ülve mesélik egymásnak hogy berúgtak aznap!
A Colin által említett dolog igaz bocsánatkéréssel zárult, ám én soha nem tennék ilyet vele. Ráadásul nem kétszer egymás után.
A főiskoláról ismert lány barátaim is voltak szórakozni, igaz ők valóban csak addig, hogy haza tudjanak menni a sztrájkok előtt, ám én azt hiszem az ő helyükben is megoldottam volna valahogy. Erre való a taxi, vagy esetleg a tesó, szülő, hogy reggel értem jöjjön. Mind1 ez is.
A középiskolás barátaim, akikre a leginkább számítottam volna, azok közül senki nem vette a fáradtságot, hogy felhívjon legalább, és úgy 1 percben kívánjon minden jót. Persze egyikük abszolút elfelejtette, másikuk "sporólás" címszó alatt nem költhett rám, amikor minden másra simán van pénze. A 3. elfelejtette úgy ahogy van az egészet. Bár ő másnap írt IWIWEN! A 4. a feje fájt, és a hozzá megszokott módon inkább önzőn otthon maradt, és leszarta a barátját.
Ami viszont talán a legnagyobb csalódásom, hogy az a lány, akiben bízok, aki pillangó formájában néha a füllembe súgdossa merre lépjek, mit csináljak, az úgy hagyott cserben, hogy még be is vallotta, hogy ő másnap bizony nagyon jól érezte magát másokkal. Én azért nem bántam, hogy nem jött, mert azt mondta fáradt, és hogy a szakdoga miatt legyek vele megértő. De akkor miért mondja el, hogy másnap bezzeg milyen jót bulizott, mikor majdnem egy éve nem tudtunk együtt bulizni? És tudta, hogy számítok rá. Ennél nagyobbat nehezen tudtam volna benne csalódni.
Persze mindezek külön-külön lehet nem bántanának annyira, de most így útolag nagyon felkavar, és igazán felháborít. Dühős vagyok, magamat is okolom, de legfőképp mindenki elmehet a jó büdős francba. Kivéve a "felmentő sereg" oszlopos tagját.
Köszönöm, ennyi volt az idei szülinap!
