Shane's Den

Télre várva

Hajam most arcomba lóg, kezem megfáradt,
De üresség leple nem szállt le és nem vagyok bágyadt,
Most csönd van, mint mikor a vihart várjuk,
A hullám a partot mossa, habját homlokomra ontja,
Én pedig csak ülök, s nézem miképp a nap felkel,
S álmomból a parton fekve felver.

Üdv régi ismerős, hello kedves szomszéd,
Milyen most az idő, milyen a szél, milyen most feléd?
Kerted kapuja most is nyitva áll, mint mikor kirohantam,
Virágaid közt most is ott bújik valahol egy szerelmes dallam?
Van e víg dal, és boldog mámor mézédes csomagban,
Vagy nálad is csönd van, és süvit a fény az ablakban?

Látom nem kell az asztalt teríteni, hisz ott hever a sok étek,
Emlékszem mikor hajdanán sokat jártam felétek,
Hozzátok betérve az asztalon mindig akadt nedű, és falat,
Most pedig ott hever és roskadozik az asztal a súly alatt..

Mi történt barát, mi ez a csend, mi ez a homály?
Hol van angyali szeretőd és az álom szép báj?
Hát te is úgy jártál mint én, kettétört a tükör,
Ülj le mellém, ne állj ott, mint egy buta ökör!

Mind így vagyunk ezzel, tanácskozni erről nem kell,
Bú és szomorúság percnyi szerető csak, ki álmodból felver,
Jön, s megy, mint vándor madár a keleti széllel,
Hozzászoknál és élveznéd, de máris mégy el..

Hív az út, hív a tenger, hív az élet, hív, hogy éljek
Fogadd most tanácsom, felkelek, és felsegítlek,
Jöjj most velem, nézzük meg még egyszer mikor a nap felkel,
Hallgassuk most moraját, semmi más nem kell.

Aztán mikor kisütött, és a hold már aludni tér,
Mi fagyos orral, és lefagyott kézzel üdvözöljük a telet,
És gyúrjunk egy nagy hógolyót két kézzel,
Majd romboljuk szét a várát, és építsünk neki két szívvel….

(2007-12-09 1:30)