Shane's Den

Egy fáradt, száraz délután. Leülök egy fotelbe és merengek.
Az emberek különböznek. Mindenkinek más a fontos az életében. Én úgy gondolom, mindenki számára van egy rangsor. Rangsor arról, hogy az életben mi alapján él, mi a fontos. Nem biztos, hogy a sorrend állandó, de azt gondolom, hogy a célok, a csoportok majdnem mindenkinél ugyanazok: szerelem, barátok, szórakozás, család, karrier. Nálam ez a rangsor. Az életben úgy gondolom, hogy a szerelmek a legfontosabbak. Vagy azok hiánya. Egy barátommal beszélgettem pár napja, és mesélte, hogy megismert valakit, akinek a munkája annyira fontos volt, hogy nem ért rá vele randizni. Felfoghatatlan számomra. Pont a rangsor miatt. De irigylem. A szerelem egy ingoványos talaj mindenki számára. Soha nem tudod, hogy a következő lépésed biztos talajra vagy esetleg lápos, mocsaras területre esik. Ekkor következik be az általam olyannyira utált visszautasítás. Mostanában sok napom csak abból telt, hogy menekültem az elutasítás elől. Nem mertem szembenézni vele, és nem is akartam. Most sincs ez másképp. Sajnos mostanság csak az elutasítás elől menekülök.
Minden más az életben, a karrier, vagyis az iskola, a család, vagy a szórakozás számomra kevésbé fontos. Elgondolkodtam azon, hogy mennyivel más lennék, ha egyszer nem az elutasítással kéne szembenéznem, hanem az elfogadással, a szeretettel. Teljesen más lenne az élet. Talán kevésbé lennék itthon ingerlékeny, talán jobban menne a tanulás, és talán kreatívabb is lennék. Megbocsátobb a barátaimmal szemben, és kevésbé kritikus a világgal..