Nagyon divatba jött a blog írás nálam.
Azon kezdtem el most lefekvés előtt gondolkodni, hogy kéne már ide írni vmi tartalmasabbat is. Nem csak videó, meg vers! Bár a vers sokkal többet mond szerintem minden sornál, vagy szónál. De pont ez ragadott most meg.
Én komolyan azt hiszem, hogy egy versnek lehet hatalma. Vagy talán a hatalom túl erős szó. De kell lennie valamilyen hatással egy lányra. Főleg ha egy fiú írja, és mondjuk valahol a "múzsája" a lány. Az én "szerelmi költészetemnek" is van mindig múzsája. Érdekes lenne egyszer, ha mondjuk ez a múzsa nem a csalódást használná eszközéül, hogy engem versírásra fogjon. Bár volt olyan is, mikor írtam, és épp nem csalódtam.. Azok is érdekes versek.
Amúgy visszatérve, nem ezek az első versek, amiket megmutattam annak, aki a megírásukra ihletett. Volt már erre példa. Akkor is azt hittem, hogy a verseknek lehet olyan hatása a lányra, hogy azt gondolja: Lehet ezzel a sráccal mégis megérné elkezdeni?! Miért nem ez történik? Nem ez lenne a reális? Ha azt mondod, hogy hűűű, te ilyet tudsz írni, és MIATTAM? Akkor talán ez egy érték! Talán észre kéne venni! Azonban ebben benne van az abszúrdítás is. Hiszen miért tudok ilyet írni? Mert szomorú vagyok miatta. A szomorúság ad teret annak a vágynak, annak sovárgásnak, amit a vers magába foglal. Tehát ha nem tenne elöbb szomorúvá, akkor nem tudnék ilyen verset írni. Viszont mikor már megírtam a verset, az azt jelenti, hogy nem én kellek neki. Ki érti ezt? Van ebből valaha kiút?
Bevallom, régóta akartam már újra "blogolni", azonban nem lep meg, hogy az események ilyesfajta alakulása vett rá, hogy ismét írjak. Talán nem is baj, hisz eddig is az önismeret volt a cél. Azért nem akartam egy ideig barátnőt, mert időt akartam magamnak, hogy végre megtudjam ki vagyok. Talán még nem jött el az ideje. Vagy talán megint csak egy tévedés áldozata vagyok..