Shane's Den

Ismered azt az érzést, amikor kapsz valamit, és alig várod, hogy kibonthasd? Amikor valami szép, fényes, díszdobozt kerülgetsz, és csak azon kezd el szép lassan járni az agyad, hogy vajon mi lehet, mit a doboz rejt? Tippelgetsz, elképzeled, amint felbontod, és a kedvenc játékod van benne, vagy éppen az, amire vágysz. A legnagyobb vágyad. De aztán eljön a nap, mikor tudod, hogy felbonthatod majd, és azt látod, hogy valaki elkezdi felbontani előtted a TE ajándékodat. Még van időd odaszólni, és mohó módjára megkaparintani az ajándékot.. Ott ülsz felette, és az arcodon leírhatatlan boldogság ragyog. Hát eljött a pillanat, amikor kiderül.. amikor minden más ajándék mellett kibonthatod azt, amire a legjobban vártál.

És most képzeld magad a helyembe, és történjék veled mindaz, ami velem ma este. Ülsz, épp próbálod felszakítani a szallagot, mosolyogsz, dallolászol, és tudod, hogy igen, már csak pár mozdulat, és a kezeid közé kaparinthatod a hőn áhított csodát.... Ekkor a doboz tartalma előtted is nyílvánvalóvá vállik, illetve rájössz arra, hogy üres a doboz.

Csak ülsz, már fáj a szemed, mert nem bírod lehunyi, csak pislogsz, és keresed az egészben az értelmet. Miért?! Rossz voltam? Lehettem volna jobb? Tehetttem volna valamit másképp, valamit jobban? Magadban keresed a hibát, és magadat okolod. Aztán lefekszel, és alszol, felkelsz és szomorú vagy, de pár alvás, és elfelejted lassan, hogy egyátalán vágytál arra, ami a dobozban lehetett volna...