Shane's Den

Voltam, s leszek; Reggeli magányomban; A magány fogságában; Pillanatok; Kimondatlan szó; Vak képek; Újabb csepp gördül le arcomon ;Harcban az élet; Vágy; A szigeten; Bárcsak más lehetnék; Lépések; Hevesen dobban a szív; Hozzád; Furcsa éji pillanat; Kétség; Félek; Harc a bánat ellen; Eltörött tükörkép; Álmok és emlékek; Angyal volt; Rég volt; Csak úgy; Tanulság; A szerepem; Egy eltévedt vonat; Kimondatlanul; Eltépett sorok; Télre várva; Annához; Szép Este; Felejtés; A köd

Ez 33 cím. A 33 versem címe. Soha nem írtam még így le őket. Ha holnap egy áramszünet kiégetné a winchesterem, talán örökre elveszne az összes. Talán egyet-kettőt, innen onnan vissza tudnék szerezni, de mindet soha. Talán ha soha nem írtam volna verseket, teljesen más ember lennék. Sok érzelem, sok indulat bennem maradt volna. Ahogy így olvasom őket, az jut az eszembe, h miért kezdtem írni.

A legelső verset, a Voltam, s leszek, akkor írtam, amikor egy lánnyal beszélgettem arról, h miképp viselem az első nagy szakításom. Utána sok vers szólt arról, h mennyire üresnek éreztem magam abban az időszakban, utána jött pár vers, ami arra mutatott, h túl vagyok rajta, sőt, a Bárcsak más lehetnék már arról szólt, hogy egy másik lány szerelmére vágytam. Aztán történt egy enyhe visszaesés, és úgy éreztem, nem találom a helyem. Talán ennek a korszaknak volt a legkifejezőbb verse a Vak képek.

Ezután írodott meg az a vers, amit talán páran olvastak, a Harcban az élet! Talán a kedvencem. Arról szól, h miképp lehet egy nagy bukás után mégis úgy hozzááállni az élethez, hogy nem adod fel, hogy küzdesz és akarsz. Aztán jönnek a második szerelem versei. Ezek közt már találhatóak igazán erotikus témájúak is. Talán ez sokat elmond magáról a szerelemről is. És a korszak lezáró verse az Angyal volt. Második Best! Mai napig, mikor elolvasom tudom mit éreztem. Az érdekessége, h ez volt az első vers, amit olvasott olyan nő, akiről a vers szólt.

Az ezt követő versek egyfajta tévelyedésről szólnak. Sokszor támadt fel bennem a kérdés, hogy hol állok most a világgal. Persze más a helyzet az Egy eltévedt vonat c. szerzeménnyel, ami egy őszinte vallomás egy lánynak, akit nem kaphattam meg. Sokáig gondoltam rá, hogy ő lehetne a 3. szerelem.

A 4. "alkotói korszakot", én úgy hívnám az Élet. A Télre várva, amit a blogon is olvashatok, egyfajta érett gondolat szerintem. Míg az utolsó vers, A köd, a én helyzetemet írja le, amint keresem a páromat ebben az új Életben. Összeségében azt mondhatjuk, h kb 18-19 éves korom óta, azaz 3 éve írok, és fő témáim a saját szerelmi életem, és csalódásaim, valamint az élethez való hozzáállásom.

Viszont van egy vers, ami talán egyfajta "elő verse" volt mindannak, amiről ez az egész szól. Ez a legelső versem, és ma este adtam neki címet. Az, h kinek szól(t), azt elég ha ő tudja. A következő bejegyzés maga a vers lesz, remélem tetszik mindenkinek, és tekintesetek rá úgy, h ez egyfajta vicces szárny bontogatás volt, vmikor a 18. életévemben...
(Itt emelném ki, h a lány, akinek írtam a füzetébe, ő a mai napig nagyon fontos része az életemnek, és itt köszönném meg a több éves barátságát, és a nagyon jó tanácsait!)