Shane's Den

Van, hogy úgy ébredünk, tudjuk nem hiányzik semmi, és senki. Csak azt érezzük, hogy a testünk és az agyaunk még ellenkezik az ébredéssel, de az akaratunk hajt előre. A mobil többször csöngött, hát itt az ideje kikelni az ágyból. Reggel van. Nem túl korán, lehet egyesek már délelőttnek hívnák.
Vannak még helyek, ahol nincs izomlázam. Viszont a felsőtestem nem ilyen! Úgy érzem, ennek a hasazásnak van értelme. Már két nap után azt érzem, h sokkal jobban be tudom feszíteni. Persze tudom, h nem erősödőtt vagy ilyesmi, de jobb a közérzetem.

A tegnapi napból kevés maradt meg. Viszont egy mondatot fel is írtam: "Annyi dolgom volt amúgy, hogy nem nagyon tűnt fel, hogy most hány napja nem beszéltünk." Ilyenkor mindig elgondolkozom. Vajon amikor valaki ilyet ír, akkor elgondolkodik azon, hogy lehet megbántja a másikat? Persze most nem vagyok véresen megbántva, de azért elég szarul esett. Főleg, hogy én két napig szinte kerültem, hogy kicsit kevesebbet gondoljak rá. Hát ennyit értem el.
És akkor még nincs itt a vége: Eddig úgy volt, hogy csak a nyár végén utazik el. Most már augusztus közepén. Ez talán jó is. Talán nem. Azért az biztos, hogy hiányozni fog.

Nah mindegy, a lényeg, hogy reggel van! Ezek nem tudom miért kellett leírni, és már ezzel indítani reggel, de talán majd 1-2 hét múlva, mikor visszanézek ide, megértem. Sőt, lehet akkor már semmit nem fog mondani. Van egy olyan érzésem, hogy ez a "szenvedésem" mostanság megint csak egy színjáték az életemben. De ezt majd legközelebb fejtem ki.. ;)