Az élet olyan, mint egy utazás a metrón! Reggel korán, fáradtan felszállsz, és rájössz, hogy baromi sokan vannak. Megkérdezed magadtól, hogy mivégre is indultam ma el, miért is születtem meg?! Rengeteg ember van a metrón, de te is felszállsz, és belevágsz az útba, amely előtted és mások előtt áll!
Az első lépéseket az iskolában tesszük meg, és mikor elballagtunk az általánosból elhagyjuk a Pillangó utcát. Kb. látjuk, hogy kik vannak ott velünk, kik a társaink az utazásban. A második nagy lépés a Stadionok: Középiskola. Itt néhányan fölszállnak, sokan le. Itt már előfordulhat, hogy a lány, akivel az Örs óta együtt utazol, észrevesz téged, és szemezgettek! Ekkor jön a következő megálló, a Keleti. De míg odaér a Keletihez a metró, ugyebár addig teszi meg a leghosszabb utat. Egyfajta szimbólumaként, hogy a középiskolával, illetve az érettségivel vállunk felnőtté, és tanuljuk meg, hogy a döntéseinknek következményei vannak. Ekkor jön a Blaha! Itt nagyon sokan szállnak le, ez egyfajta döntés, hogy a várost a 4-6os villamos vonalán közelítem meg, vagy pedig haladok tovább a metróval. Szerintem a Blaha az a megálló, ahol a legtöbb ember megfordul, ahol az életünk nagy részét töltjük. Ez jelképezi a fiatal éveket, és talán az Astoria is! Olyan semmilyen megálló!
Tellik az élet, és jön a Deák: A diploma, az első állás, a házasság. Megannyi lehetőség a továbbhaladásra, megannyi lehetőség az életre. És miután elértük a Kossuth-ot, ami a Parlamenttel együtt a komolyságot és az érett kort szimbólizálja, még kapunk egy esélyt, hogy a Batthányin leszállva beugorjunk a Nagyi Palacsintázójába a szürke és koszós, de szintén sok embert számláló Moszkva Tér előtt! Ez az öreg kort, a nyúgdíjat és a két Mammut épülettel a nyúgdíjban rejlő lehetőségeket ábrázolja. De mint az életben is bekövetkezik egyszer a halál, az utolsó megálló a Déli Pályaudvar. Ekkor le kell szállnia mindenkinek a metróról, hisz az egy nagy sötét alagútba megy, ahol megfordulva újra kezdi az útját.. Azt mindenképp érdemes megjegyezni, hogy az úton nem egymagunk utazunk. Vannak, akik már az Örstől kezdve velünk vannak a Déli Pályaudvarig, és akad talán két-három lány is, ha legalább fele olyan jól nézel ki, mint én, aki pár megálló között szemez veled. De ha egyszer egy utad során találkozol egy olyan lánnyal, aki mikor felszállt már szemezett veled, és ameddig utazott addig, akkor fuss utána, szállj le akárhol is jársz, mert lehet több esélyed soha nem lesz. Attól pedig ne félj, h barátaid nem fognak veled leszállni...
Egy élet a metrón
2008.02.20. 20:42
Címkék: lovelife lifestory
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://shane.blog.hu/api/trackback/id/tr19347682
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.