Shane's Den

Mit is mondhatnék? Ezen járt egész nap a fejem. Talán túlságosan is magasröptűen szeretnék néha írni, pedig a fentebb styl nem az én tollam eszköze. De próbálkozni csak szabad.
3 dologról szeretnék ma megemlékezni:
1) A nők olyanok, mint a sütés, és a főzés. Vannak olyan ételek, amiket az ember hamar össze tud ütni, de úgy igazán nem lakik jól vele, csak a pillanatnyi éhségét csillapítja. Vannak ételek, amelyeket, ha megkóstolunk, előfordulhat, hogy nem ízlik és többé nem eszünk olyan kaját. És vannak olyan ételek, amiket megkóstolunk és soha nem akarunk mást enni. Persze nagyon kevés ilyen van, főleg azért, mert jó kaját csak sok finomítással és hozzáértéssel lehet készíteni. Ezért olyanok a nők, mint a sütés és a főzés: Kell hozzá egy jó szakács, aki csak férfi lehet...
2) Volt ma egy pillanat, amikor azt hittem semmi sem változott, és egymagam csücsültem itthon betegen. Szar érzés volt! De aztán valahogy mégis csak eltelt az idő (Colin barátomnak köszönöm a kínai videókat), és nyugodt fejjel most már azt mondom, leszek elég férfi és várok még.. Csak nem fogok most azon szenvedni, h egy estét megint egyedül töltöttem?!
3) Megnéztem egy új sorozatból egy részt. Lényeg: Leégett benne egy árvaház, és 3 gyerek odaveszett. Egy másik gyerekről is azt hitték, h ott bent égett, de ő túlélte és évekkel később le akarta romboltatni az egész házat, h végre felejteni tudjon. Az epizód végén a másik 3 fiú szelleme megnyugvást talált, mert a 4. fiú megjelent a házban 1 nappal a lerombolása előtt, és túl tudta tenni magát a történteken. (Vagyis azon, h nem hibáztatta magát tovább a többiek halála miatt) Ebből nekem az jött le, h néha nem kell írtóznunk a múlttól, inkább találjuk meg benne a tanulságot. Ha pedig ez még nincs meg, akkor fogadjuk meg a Shane féle tuti tanácsot: Nevetni soha nem nehéz. Ha még erre képesek vagyunk, akkor soha nem lesz semmi gond, amivel ne tudnánk megbírkozni..

p.s.: Szentimentális vagyok? :)