Télre várva
Hajam most arcomba lóg, kezem megfáradt,De üresség leple nem szállt le és nem vagyok bágyadt,Most csönd van, mint mikor a vihart várjuk,A hullám a partot mossa, habját homlokomra ontja,Én pedig csak ülök, s nézem miképp a nap felkel,S álmomból a parton fekve…